Minden évben karácsonykor számomra a legizzasztóbb pillanat a csomagolás. Az órákig tartó harcot a celluxszal inkább nem részletezném. Az eredmény általában valami gyűrött, ajándékra korántsem hasonlító borzalom: 

Az öcsém viszont nem szívbajos, még engem is túltesz csomagolásdesignban: 

Na ezt untam meg amikor úgy döntöttem hogy dobozolok egyet:

A fafaj kőris, átlagosnál jobban megcsiszolt a fafelület, minden egyéb felületkezelés nélkül. Élek gérbe vágva, az oldalalakat egy anyagból egymást követve vágtam ki, így a szálirány követi egymást. Egy kicsit nagyra sikerült a méretezés így a tető keresztirányba a levegő párájától és az anyagot ért hőmérséklet különbség miatt (műhelyből szobába) kicsit elmozgott (kb. 1mm növekedés szélességben). A szobában lévő nedvesebb és a műhelyben lévő szárazabb levegő már ennyit számíthat. Ezért készülnek a tömörfa ajtók betéttel vagy furnérozva.